táncol a lángoló végtelen,
nem emészti már többé tűz,
magába zárta bús értelem.
Kilincsen csüng napszítta haj,
kulcsra zárnám, ne lássák soha,
nem kerülte őt sem a baj,
elfeledték, benőtte moha.
Beborítja száraz homok,
a lélek most igazán fél,
a mindenség néma, konok,
fűből sarjad bimbózó tél.
18 hozzászólás
Remélem:"Ott legbelül"
Az a "bimbózó tél" mégiscsak elkerül…
Köszönöm, kedves Dóra!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Szép vers, tetszett.
De talán nincs még tél, ott belül.
Üdv: József
Kedves József!
Tél is nyár is egyszerre lakik bennünk, hol egyik kerül fölülre, hol a másik. Örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel: Rozália
Hú! Olyan közelgő érzés fogott el!
Gratula!
Köszönöm, kedves Félix a hozzászólásodat.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Nagyon jól sikerült ez a vers! Azért a tél még nem jött el, ott legbelül… 🙂
Üdv
Köszönöm, kedves Mishu! Ha belül nem is, de a nyár múlik, kívül előbb-utóbb el fog jönni. Bár a télnek is megvannak a maga szépségei.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Nagyon tetszik a versed, bár szomorúságról árulkodik. Remélem ott legbelül, még nem bimbozik a tél.
Barátsággal Panka
Köszönöm Neked is, Panka! Mindnyájunkban bimbózik, szerintem, de ha megtaláljuk az élet szépségeit, nem biztos, hogy kifejlődik.
Szeretettel: Rozália
A bimbózó tél, nagyon tetszik, hideg is és meleg is, éppen milyen kedvvel kezdek neki a napnak. Tetszett a versed.
Hanga
Köszönöm szépen, kedves Hanga!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Különös képeid mindig megfognak, most éppen a "bimbózó tél"-nél időztem el kicsit…
Üdv: Borostyán
Kedves Rozália!
Szomorú képek, gyönyörű rímek, szorongás, félelem. Miért, mitől?
Egyébként nagyon jó vers, gratulálok.
Zagyvapart.
Köszönöm szépen, kedves Borostyán!
Szeretettel: Rozália
Örülök, hogy itt jártál, Zagyvapart!
Szeretettel: Rozália
Jó, hogy nem maradtam le e versedről 🙂
érezhető, nagyon jó vers
grat
Köszönöm szépen, András!
Szeretettel: Rozália