Hol a lámpásról vetülnek a sötét árnyak,
Hol őszi falevelek ringatóznak a hideg szélben,
Ott leszek.
Minden ütemtelen kongásban,
A sötét alakok kacsintásában,
S minden elhalt, lehulló falevélben,
Ott leszek.
Minden kisírt könnycseppben,
Minden elejtett kedves szóban,
S halk életetek minden léptekében,
Ott leszek.
El nem megyek, senkitől nem búcsúzom,
Beköltözöm bánat facsarta szívetekbe,
S lelketekben rakok fészket,
Mint holt lélek az üres dobozban.
Ott leszek.
3 hozzászólás
Üdvözöllek-
Gratulálok a versedhez.Tetszett.
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen!