Üressé vált a szobám Nélküled,
a falak csupán múló díszletek,
az emléked az ágyban ringatom,
mintha átölelne a két karom –
tudod, igencsak megszerettelek.
De Te kiváltál, ahogyan vese,
mára ellebegtél az ég fele,
meglesni fent a mennyei szénát,
mit érdekel, a szívem mit él át –
szomorú az avagy szerelmes-e?
A kis szőröd elsimult örökre,
már fényesedsz, nem zsugorodsz össze,
nincs hova tűnnöd, hiába hiány,
ott ragyogsz a lelkemnek jáspisán –
mint itatódban vized egy csöppje.
6 hozzászólás
Kedves Andi, nagyon sajnálom….nekünk nyuszink (is) van, mindig szomorú a halál. MÁr két kisállatot és egy kutyát kellett átsegíteni a Szivárványhíd felé. Gyönyörű a versed. Üdvözlettel: Szilvi
Szia Szilvi!
Kedves tőled, hogy írtál. Az életemben sok állat végig kísér(t). A halál már csak ilyen – szereti a múltidőt… Az ilyenfajta megemlékezés csak csepp a tengerben. Lelkem egy cseppje.
Üdv, A.
Szia A.! 🙂
Aki tud, az tud, sőt, képes többre is!
Nagyon tetszik a versed, a cím és a gondolatok ellentéte kifejezetten emel a tartalmon.
Fájdalmas emlékezés ez, minden szavát érzékelem.
Ha picit dolgoznál még rajta, akkor a szótagszámok harmóniájának segítségével még ennél is katarzisosabb lehetne.
Nagyon tetszett, magam is átéltem hasonlót, úgyhogy már így is hatásos. (De…!)
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Mindig fontos számomra a véleményed. Az a "De…" a zárójelben nagyon zavart, ezért átírtam. Márcsak azért is, mert a szótagszámokat illetően igyekszem körültekintő lenni. Tényleg van, ahol "emel a tartalmon".Ezért is köszönöm észrevételed, építő kritikád, véleményed!
Küldöm, azaz felteszem a javított változatot!
Üdv,
A.
Szóval küldöm… hamarosan… de addig is… ez jobb?
Dobrosi Andrea:
Ott ragyogsz…
Üressé vált a szobám Nélküled,
a falak csupán múló díszletek,
az emléked az ágyban ringatom,
mintha átölelne a két karom –
tudod, igencsak megszerettelek.
De Te kiváltál, ahogyan vese,
mára ellebegtél az ég fele,
meglesni fent a mennyei szénát,
mit érdekel, a szívem mit él át –
szomorú az avagy szerelmes-e?
A kis szőröd elsimult örökre,
már fényesedsz, nem zsugorodsz össze,
nincs hova tűnnöd, hiába hiány,
ott ragyogsz a lelkemnek jáspisán –
mint itatódban vized egy csöppje.
Szia A.! 🙂
Meglepődtem, mert azt gondoltam, hogy 9-9-9-9-7-re alakítod a szótagszámokat. 🙂
Ez a csupa 10-es nagyon tetszik, a javításon látható, hogy sokkal mélyebb lett a tartalom.
Nekem éppen emiatt volt a "de"… 🙂
Tudod mi volt számomra jóleső dolog itt?
Bennem is megerősödött, hogy mennyire lényeges az építő kritika, illetve az, hogy valaki fel tudja használni belőle a pozitív sugallatokat.
Köszönöm, hogy megtaláltad és alkalmaztad. 🙂
Szeretettel: Kankalin