Ahol a síkság, a hegy lábához borul.
Sebes kispatak, a sziklák közé szorul.
Hegyes ormok közt, botorkál a nap.
Ott ébredek én, és alszom minden nap.
Zöldellő fenyvesek, tarkítják a dombot.
Gyanta illatot, árasztanak a lombok.
Felkelő nap, a fák között bujkál.
Tüskés lombok ölében, nyugovóra talál.
Jéghideg források, bugyognak mindenhól.
Rozsdás borvizek, a hegyek gyomrából,
Kószál a birkanyáj, az erdők peremén.
Szikár dombokon, havasok tetején.
Medve dörmög, a málnabokrokban,
Éles karmok, óriás mancsokban.
Szelíd őzek, szilaj szarvasok.
Túrják az avart, agyaras vadkanok.
Sasok köröznek, a kék égbolton.
Madarak dalolnak, a tüskés ágakon.
Lenyűgöz mindig, a szép táj varázsa.
Friss széna illata, árad be szobámba.
5 hozzászólás
Nagyon élethűen lefestetted!
Szinte ott voltam. :)))
Szép az otthonod!
Köszi szépen, nagyon kedves vagy!
Megkérdezném, hogy van valami különleges okod arra, hogy minden mondat közepére vesszőt teszel?
Nincsen semmi különösebb okom a vesszőket illetően.
Kedves Szaty!
Engem is lenyűgözött! 🙂