Jobb otthon, mint bárhol,
utazni varázslat,
hívogat a távol,
de tudd, hazavárnak!
Az otthon zöld füvén,
gyermekkor emléke
küszöbre telepszik,
s száll szívünkre béke.
Mint egy fehér galamb,
fényes szárnyú angyal,
otthon csodálatos
az éjjel, s a nappal…
Szülők és testvérek,
rokonok élnek ott,
s jó házőrző ebünk,
ki olyan jóllakott.
Én pedig éhezem
lelki táplálékra,
talán megérkezem
egykettőre, még ma?
Mert otthonom úgy vár,
mint anya gyermekét,
ott minden valóság,
zöld a fű, kék az ég!
2 hozzászólás
Igaz, otthon a legszebb és a legjobb mindig, fiatalon és később is.
Szép verset írtál róla.
Szeretettel: Kata
Aki az otthonát szereti, az átérzi a vers lényegét… Köszönöm Kata!