eltévedtem, kérlek, hívj meg.
Bérelnék ott egy kis teret,
ha szeretnéd, s ha engeded.
Kulcsát soha el nem hagynám,
hogyha kéred, visszaadnám,
nem leszek tán mindig veled,
de emlékem el ne feledd.
Teljenek bár hosszú évek,
s visszaréved majd a szíved,
tudd, hogy nem veszítettél el,
ott leszek, és hívnod sem kell.
Találj rám egy félmosolyban,
napfény ízű első csókban,
megtalálsz az ölelésben,
féltő, óvó érintésben.
Hallod minden dobbanásban,
hogyan visszhangzunk egymásban,
s ha álomra hajtod fejed,
együtt álmodom majd veled.
Végül súgd halkan a nevem,
hidd el, annyi elég nekem,
összeforr majd minden emlék,
te és én már csak „mi” lennénk.
11 hozzászólás
Szép szavakkal, szép gondolatokkal megírt szerelmes versed nagyon tetszik,
szeretettel gratulálok: Kata
Köszönöm, Kata, örülök, ha tetszik. 🙂
Tetszéssel olvastam: Ica
Jól esik ilyen szépet olvasni: Marica
Sziasztok! Köszönöm 🙂 A páromnak írtam.
Szép, tetszett!
Üdv: Pityu
Köszönöm! 🙂
Ilyen, amikor túlcsorduló érzéseink, a papírra folyva testet öltenek.
Gratulálok Üdvözlettel Gyula
Köszönöm, Amazonasz! Régen láttam már a neved, bár én sem nagyon járok errefelé mostanság, de azért örülök és köszönöm a kedves szavakat. 🙂
Kedves Doreen!
Annyira gyönyörű a versed ! Gratulálok hozzá 🙂 !
Kedvenc rész :
"Találj rám egy félmosolyban,
napfény ízű első csókban,
megtalálsz az ölelésben,
féltő, óvó érintésben."
Szeretettel: Marcsy
Szia Marcsy!
Nagyon köszönöm, a kedvesemnek írtam ezt a verset, örülök, hogy tetszett Neked is 🙂