Megmértem magamban ötven évet.
Hitem vállamra vert: Jól csináltad!
Boldogságmorzsákon hónapokig éltél,
s zománcodról lepattogzott a bánat.
ma úgy érzem megkövült zárvány
mumifikált penész volt csupán
a mérlegre tett ötven évem
Bezárt világomban nem fájt a tegnap,
s nem fájt a lélekgyilkoló bántás.
Szívemre rákérgesedett kő lett a var,
számon örök mosoly rejtette titkát.
ma úgy érzem eddig nem is éltem
mumifikált penész volt csupán
a mérlegre tett ötven évem
Most itt vagyok és kapkodom a levegőt,
mint újszülött elhagyván az anyaméhet.
Sikítva felsírok boldogság fájdalmától
Szerelmed fejtegeti szívemről a kérget.
ma úgy érzem, most kezdődik az élet
mumifikált penész volt csupán
a mérlegre tett ötven évem
6 hozzászólás
Szia!
Elgondolkodtató, szép verset írtál! Nagyon tetszett, gratulálok!
Gondolom Helen, akihez ezt írtad,
a levegőt, hasonlóan kapkodja.
Versed gyönyörű vallomás,
Nem maradhat el a hatás!
Bizony, bizony komoly sullyal öntöd szavakba az érzelmeket, és az olvasót megdöbbentik a költői eszközök, amelyek rendkivüli kifejező erejükkel hatnak: "rákérgesedett kő a var", mumifikált penész" a mérlegre tett ötven év.Azért nagy merészség kell ezt kijelenteni! És ez a nyelvi merészség a kifejező eszközök bátor használata jellemzi alkotásaidat. Gratulálok! Katalin
Köszönöm, hogy olvastátok a verset. Ez valóban így van. Mikor az ember megtapasztalja, hogy milyen jó, ha úgy szeretik amilyen. Mikor teljes szívéből bizalommal szerethet valakit, akinek a világon a legfontosabb, akkor úgy érzi, hogy addig nem is élt. Ica
Fantasztikusan öntötted formába az érzéseidet.
Nagyon megkapó vers.
Talán sikerült az érzést átadnom ezel a formával. Köszönöm. Ica