Félévszázada már
hordoz a Föld sáros hátán.
Ötven év,
megannyi remény-volt-
betelt kevés.
Győztem le meredeket,
érkeztem vesztesként völgyekbe,
mégis mentem lankadatlan,
emlékeimet a mába hoztam,
ím,itt
korom feszít,
lepattannak évek,
csak halántékom deres.
Ám sebaj,
elmúlt ötven.
Én pedig indulok
a következő ötvennek.
1 hozzászólás
Kedves Gyogyo!
Szép vers, és bizony, ötven után is optimistán kell hozzáállni az Élethez!
Amúgy meg: nagyon boldog szülinapot! 🙂
Üdvözlettel
Fanofgd!