Jó dolog a padlógáz,
én mellettem ne pofázz!
Odalépek rendesen,
kétszázhússzal engedem.
Mit majrézol, ne rinyázz,
tövig megy a padlógáz,
adrenalin-boldogság,
a kanyarban ne rókázz!
Visszafogom magamat,
nem dobom el agyamat,
ha azt mondod, hogy soha
nem leszel oly ostoba,
hogy beüljél én mellém.
A helyedben szégyellném,
azt ha ilyen nyúl lennék,
inkább füvet legelnék.
Bár a kocsim úgy rohan,
talán otthagyom fogam,
ha most lesz, hát üsse kő,
te leszel, ki velem jő!
Ha megússzuk, egészben,
beszállhatsz még a héten,
benyomom a padlógázt,
széttekerem a kormányt!
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Mondd meg nekem, miért lettél olyan dühös, hogy ezt egy versben is megírjad?
Nyugi, nyugalom, düh helyett inkább nevessél!
Egyébként nagyon remek verset írtál dühöngve is.
Szeretettel gratulálok: Kata
Nem vagyok dühös, kedves Kata! Ez a vers egy szatíra, a gyorshajtókat figurázza ki, végül is mindig vannak, akik nem az utazás szépségei miatt autóznak, hanem a sebesség mámora miatt, ezátal veszélybe sodorják nem csak magukat, hanem bárkit az úton és az autóban.
Nevelő szándékkal írtam.
Szeretettel: alberth