Óh, de szép is ez a pajzs,
Kemény, akár gránit,
Ha ezer ököl bele is csap
Csak az ujjak hullanak
Kicsiny darabokra,
Ha egy lándzsával
Akarnak is szívem
Mélyére szúrni,
Úgy a fegyver vége
Fájdalmasan behajlik,
De szép is ez a pajzs…
Egy dalia is megirigyelhetné,
Nőhöz túl kemény,
Mondja a közvélemény,
Mégis az enyém.
S esténként, ha fölém
Szökik a hold csillagaival
Csendben, titokban
Levetem magamról ezt
A durva pajzsot,
S csak könnyeimmel
Takarózom.
1 hozzászólás
Kedves Hayal!
Ismerős érzést festettél le, nagyon szép képekkel… Szívből gratulálok, engem magával ragadott!
Jodie