Panelházak tetején

Panelházak tetején
árbocok kikötve,
vasmacskák felhúzva.
Haladunk előre
akadályok nélkül.
Koszos-mocskos személyzet
por népei dolgoznak,
a kapitány hátra dőlve
szemléli a tiszta tájat,
az ölében ott nyugszik
és dorombol a vastömeg.
Hangyabolyként szétszéledő
gondolatok kuszasága
munkások fejében,
szamár előtt répa lebeg.
Falábú cigány fiú
kosárkában üldögélve
elhagyatott délibábként
szárazföldet kiált
a kútmélységi éjszakában
a szemhéjain elterülő
unalom ellen.
Csalf’ szavával felkelti
az álmát járta kapitányt,
aki a hazug reményt meglátván
nem látott semmit.
Csalódottan visszaballag
panelházi foteljába
és a doromboló vasmacskával
üldögélnek nyugodtan
mint elhagyatott agyagkatonák.