bódult félelem
szédült végtelen
zsibbadó ujjbegyek
kifakadt új sebek
kocogó fogsorok
halál már vigyorog
szürkéllő arcredő
torzult szemfedő
görcsbe állt lábujjak
kell, hogy pusztuljak
Valóban ilyen, bár az utolsó sor már akkor következik amikor jobban lettél. "kell, hogy pusztuljak" a szégyentől. Miért, mert bár nem tehetek róla mégis szégyenlem, hogy nem tudok uralkodni magamon. Még sosem sikerült megfogalmaznom. Neked igen! Szeretettel Era
12 hozzászólás
Szia!
Azért csak semmi pánik! Az évszakok múlandósága, változása örök!
Egyszer ez van, másszor az.
Gratula!
Szia!
Ez így van rendjén, így természetes. 🙂 Köszi!
Rövid és velős. Nagyon jó.
Kedves Irén!
Köszönöm. 🙂
Igen, a pánik valóbn ilyen 😛
Szerintem is. 😛 🙂
Valóban ilyen, bár az utolsó sor már akkor következik amikor jobban lettél. "kell, hogy pusztuljak" a szégyentől. Miért, mert bár nem tehetek róla mégis szégyenlem, hogy nem tudok uralkodni magamon. Még sosem sikerült megfogalmaznom. Neked igen! Szeretettel Era
Kedves Era!
Köszönöm, hogy olvastál. Sajnos úgy látom testközelből ismered miről írtam.:(
Szépen lefestetted Amarilla! Üdv. Jega Ibolya
Köszönöm, kedves Ibolya! 🙂
Kedves Amarilla!
Rövid, tömör.Sajnos igaz. A Pánik majdnem ilyen.
Gratulálok! Ági
Kedves Ági!
Köszönöm, hogy olvastál.:)