Már egy hete csak a Papára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nagy karéj kenyérrel ölében
megy zsírért a spájzba, ken serényen.
Én rendszerint rossz gyerek voltam,
gyújtogattam, majd eloltottam.
Hagytam a sáros ruhám Mamára,
mikor elvitt Papa a nyúlhajtásra.
Csak ment, cigarettázott némán,
mikor adott néhány versenypéldát.
Fiam! – mondta délben harsogva.
Hoznál nekem sört a korsómba?
Matekszakos lennék, de már késő,
most látom, x y-nal nem egyenlő.
De hiába sok az ismeretlen,
Ő a példa az én életemben.
2 hozzászólás
szia!
jó látni téged, olvasni is! 🙂
Kedves túlparti!
Köszi szépen, mostanában ritkábban alkotok. Inkább törvénytervezetekben és előterjesztésekben élem ki a kreativitásomat. 🙂