kéz a kézben
találkoztak a szemek
áramütés
ezüst szikrák ontják köztünk a fényt
de csak egy időre
tudom hogy menned kell
pár perc fala választ csak el
és egy óriási lárma
szívünk dobogása
kéz a kézben
panaszok égnek bennem
értelmem remeg mint a száraz ág
torkomat szorítja egy kínos érzés
a kétség árnyait két kézzel szórja rám
mosolyogni próbálsz
rejtenéd a gyötrő lángokat
hátad megett az éjben idegen fények
félek
elnyelnek
szétmentek a kezek
elment
nekem maradt egypár emlék perc
és az örökös szorongás
hogy neki jó legyen
a vonat elment
rozsdás nyikorgó sínek
ezer kis állomás
az egyiknél ott állsz
a félhomályban csak sejtem arcodon
a szétmázolt könnyeket
száz irányba néző tekinteted
búcsúzni jöttünk ide
a vonatfüttyre megremeg a lelkem
fogom erősen a kezed
ordít bennem a kín
ne menj el
fogod a kilincset
majdnem lenyomtad
vagy mégsem?
elhagyott az erőm
azt hittem szétesek
lassan magamhoz tértem
a vonat elment
nélküled
24 hozzászólás
Kedves sailor, deja vu érzés fogott el versed olvastán, ugyanez majd fél évszázada már egyszer megtörtént velem is. Köszönöm, hogy felidézted.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
” deja vu érzés fogott el versed olvastán”
Elhiszem,hogy miken mehettél keresztül!
Az ilyesmi kihat egy életre!
Barátsággal:sailor
Szép estét
Kedves sailor! A búcsú mindig nehéz. Így nehéz verset is írni az elválásról. Elgondolkoztam, hogy én még talán nem is írtam verset ebbenn a témában. A versed érdekes szabadvers. Üdvözlettel. santiago
Kedves Santiego!
Köszönö szépen jöttödet!
Igen,a búcsú mindig nehéz!
Különösen az életbevágóak!
Elveszítjük a talajt a lábunk alol egy idöre!
De nem csak egy idöre,az ilyesmi kihat egy
életre!
Legyen szép estéd!
Üdv:sailor
Kedves Sailor!
“egy óriási lárma
szívünk dobogása”
Remekül fogalmaztad meg ezt a fájó érzést.
“lassan magamhoz tértem
a vonat elment
nélküled”
Ezt a részt viszont nem tudom másként értelmezni, mint hogy a szeretett személy maradt, hiszen a vonat nélküle ment el.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm szépen,hogy jöttél!
Örülök,hogy tetszett a megfogalmazása ez elsö
részben az´óriási lármának´!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Ui
Ahogy írod a masodiknál:”Ezt a részt viszont nem tudom másként értelmezni,
mint hogy a szeretett személy maradt, hiszen a vonat nélküle ment el.”
Nagyon jól látod!Ez a fö pontja ennek a résznek!
Igen maradt!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
“Igen maradt!”
Nagyszerű!
Szeretettel: Rita
Kedves sailor!
Akit mélységesen szeretünk attól mindig fáj a búcsúzás aggódó érzése. Féltjük őt, de talán magunkat is, hogy mi lesz ezután nélküle.
Az emberi szív érzésekből áll, és él, e létezés felfoghatatlan árnyaiban keresve és lelve belső békét. Maga az élet jellegéből fakadóan, “Mi mindig búcsúzunk” /Reményik Sándor gyönyörű verse szerint is./ Egy érzékeny lelkületű embernek mindenkor fáj egy hosszabb, vagy esetleg végleges búcsúzás.
Engem könnyekig meg szokott hatni, oly nagyon tud fájni érzéseimben olyankor belső békét nem lelve, ha kötelék felettébb szoros.
Vannak akiknél könnyen megy a búcsúzás, én nem ilyen vagyok, s mint látom Te sem…
Köszönöm szépen, hogy olvashattam mély érzésű műveidet!
Szeretettel gondolok Rád! Zoli Kaposvárról)
Kedves Zoltán!
Köszönöm szépen,hogy jöttél!
“Akit mélységesen szeretünk attól mindig fáj a búcsúzás aggódó érzése”
Akit igazán szeretünk,azért mindent,de mindent megteszünk,hogy ne
is keljen soha búcsúzni!
“oly nagyon tud fájni érzéseimben olyankor belső békét nem lelve, ha kötelék felettébb szoros.”
Akiben megtaláltuk azt a közös harmóniát,mikor ugyanazt erezzük,egyek lesznek az
elképzeléseink,vágyaink,reményeink…ott búcsúzni szinte lehetetlen!
Köszönöam jöttödet!
Barátsággal:sailor
Szép estét!,
Szia!
Bizony, a búcsú, az elválás nehéz. Elengedni azt, akit szeretünk. NAgyon tetszett, megérintett e versed. üdv hundido
Kedves Hundido!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Igazán örülök,hogy elnyerte tetszésedet,
hogy megérintett!
Szép napot!
Üdvözlettel:sailor
Kedves Sailor! Egy különleges leírás az érzelmeidnek!
Sajnos, búcsúból nem hagyott ki a sors, de keményedik a lélek, aztán
könnyebb a távozás az árnyvilágba.
Szeretettel: G
Kedves Gusztáv!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
A búcsú tud fordulatoat is váltani,mint a
második rész befejezésénél!
Olyankor az öröm mindent kárpótol!
Üdv:sailor
Szép napot!
Szia sailor!
Az elválás mindig nehéz, főleg akkor, ha önkéntes lemondás miatt történik:
“hogy neki jó legyen”.
Viaskodás ez a versed önmagaddal, a helyzettel, a menjen is, maradjon is gondolattal, ez az ellentét teszi igazán méllyé. Szinte fuldoklás.
Az a záró szó pedig olyan feloldás, mint egy hatalmas sóhaj, megkönnyebbülés, amikor legördül az a bizonyos kő, és visszatér az élet.
Szép. Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon jól esett figyelmed!
Legtöbbször kerüljük az ilyen témákat,pedig
mindennaposak!
A viaskodás,a bizonytalanság és a kétségek olyan
dolgok amelyekröl nem jó ötlet írni,pedig ismétlem,
mindennaposak!
Nagyon jól látod:”Az a záró szó pedig olyan feloldás,
mint egy hatalmas sóhaj, megkönnyebbülés”
Igen,ez olyan feloldás amire mindannyian várunk az élet
egy egy szajaszában és ami feloldja az
elöbbi nizonytalanságokat!
Nagyon örültem értékes hozzászólásodnak!
Merni kell kimutatni az olyan érzéseket is,amelyeket,
amelyeken mindenki ´átmegy´egyszer -máskor,de nehéz
beszélni róla!
Szeretettel:saior
Szép estét!
Szia sailor!
Érezni lehet ezt a lármás szívdobogást.
Minden búcsúzás megviseli az embert. Nehéz leírni milyen feszítő érzések tombolnak ilyenkor bennünk. Te nagyon jól érzékeltetted a versedben ezt a “kínt”. A befejezésed, mint egy megkönnyebbült sóhaj. Átérezhető, szép vers.
Szeretettel: Vox
Kedves Vox!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Igen a búcsúzás megviseli az embert!
Minden attól függ mennyire értékeljük azt a személyt;
hogy mindent megtennénk érte!
Jól kátod a befejezésnél ott a megkönnyebülés.
Aza három utolsó szó mindenért kárpótol!
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailór
Szép napot!
Ui
Ismétlem amit az elöbbi hsz hez írtam:
“A viaskodás,a bizonytalanság és a kétségek olyan
dolgok amelyekröl nem jó ötlet írni,pedig ismétlem,
mindennaposak!”
Szeretettel:sailor
Szia Sailor!
Nagyon megérintettek verseid !
A szerelem önmagában is egy örömteli ám nehéz érzés tele kétségekkel, ám ha ezt megspékeljük egy “kis ” távolsággal is…( Távkapcsolat) … Azt hiszem annál nincs is fájóbb!
Az elválás nagyon rossz, de nem csak az! Amikor eljön végre azaz idő mikor újra találkoztok, már az első pár órában befészkeli magát az érzés, hogy majd nemsokára el kell válni. És ez sajnos rányomja a bélyegét az egész együtt töltött időre…. Tudom, tapasztaltam ! Egy távkapcsolat felemészti az embert. A tudat, hogy Ő van neked, de valójában mégsincs! Hiszen nincs veled fizikailag… Persze, ma már ez is egyszerűbb, hiszen telefon,internet… De azért az nem ugyanaz, mintha este összebújva egy pohár bor mellett és elmesélnétek egymásnak milyen volt a nap!
Szerintem bármennyire érti is meg egymást két ember, a távolság mindig egy nagy próba! Feltétel nélkül kell bízni a másikban, hogy bár Te nem leszel vele, Ő mégis képes lesz jó döntéseket hozni, hű maradni!
Nehéz!
Nehéz elengedni másikat, tudva hogy ott vagytok egymásnak mégis két külön szálon fut tovább az életetek.
Nehéz beletörődni,hogy ő felszáll a vonatra, Te meg ott maradsz a peronon.
Fájó téma… Fájó , de nagyszerű versek !
Szeretettel
Marcsy
Szia Marcsy!
Köszönöm szépen értö és értékes hozzászólásodat!
Igen,a távkapcsolat sok nehézségnek van kitéve!
Az állandó aggódalom,hogy a szeretett lény jó e van,
a tehetelenség érzése,hogy nem tudunk ott lenni,mikor szükség lenne ránk.
Nagyon jól látod:” Amikor eljön végre azaz idő mikor újra találkoztok, már az első pár órában befészkeli magát az érzés, hogy majd nemsokára el kell válni”
Igen,és akaratlanul is sokat elvesz a találkozás öröméböl,annak az érzése,
hogy nemsokára megint csak a magány marad.
Felemésztö érzések.
Ezt külnösen jól látod:”A tudat, hogy Ő van neked, de valójában mégsincs”
Nagyon különös érzes,egy bizonyos hiány érzése és sem a telefon,sem
az internet nem tudja pótolni a fizikai együttlétet.
Igen nehéz elengedni a másikat.Azt csak az tudja aki átélt hasonlót!
Igen,ilyenkor:”torkomat szorítja egy kínos érzés
a kétség árnyait két kézzel szórja rám”
Mikor minden másodperc drága,ki szeretnéd tölteni legnesmesebb érzésekkel,
jóakarattal,figyelmeztetéssel,hogy jelentkezzen.üggyeljen magára és szinte
nem jön szó a szádra,csak remegsz belül!
Megremeg a belsöd a vonatfüttyre,szórítod azt a kezet.meg akarnád tartani magadnál
de
” szétmentek a kezek,elment”
” Te meg ott maradsz a peronon”
Nagyon jól esett igazán értö hozzászólásod!
Köszönöm!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Drága Sailor,
lélekföldrengéses vers…káprázatos képekből és érzelmekből szőve.
Mint amikor elveszítünk egy darabot a szívünkből…leírhatatlan…neked mégis sikerült.
Köszönöm az élményt.
M.
Kedves Napfény!
Köszönöm,hogy jöttél!
“lélekföldrengéses vers”,írod!
Nagyon jól látod,ilyen esetekben a lélek ´kialszik´!
Lerombol benne minden reményt a kilátástalanság
érzete!
Ha nem pislákolna az a kis láng,reménymaradék,
lehetetlen lenne túlélni!
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép estéd!