pár sor most állít tábort,
táborban áll pár sor,
sorban állnak a párok,
tábort állít pár sor:
mert
csak hogy érezném,
mi van ott neked legbelül,
annyira kérdezném,
hogy száll érzelmünk keresztül
ebben a rohanó és vibráló
forgatagban,
hol egyedül és kérdezve
ott ragadtam,
és
sikoltó kérdések verik szét
a falat,
sírva hull alá minden perc és
vakolat,
megszeppenve állok őrt a megroppant
hűségnek,
mások néznek rám hűvösen, csaló
megvetéssel,
de árnyad ott szakadt ketté az én
lelkem mélyén,
s ha mást nem, próbálom összerakni,
vigasztalást kérvén,
csalódott vágyaim zokogva hullnak le
a porba,
nem érzem, nem értem, vánszorog a
holnap,
s ha majd eljutok egyszer a nagy
válaszhoz,
lepihenek a földre, sóhajtok, s intek
a kaszáshoz,
hogy majd egyszer minden válasz
legyen csuda szép,
a szavak egymást karolva dőljenek,
míg az égig nem ér
egy olyan világ, hol
nincs gőgös rettenet,
csak őszinte szeretet,
nincs könyörgő kegyelem,
csak vértelen szerelem,
ezért
pár sor így állít tábort,
táborban áll pár sor,
sorban állnak a párok,
tábort állít pár sor.