Nem is tudjátok, Nektek mit köszönhetek!
Velem voltatok életem kezdetén…
Ó, milyen szerencsém
volt Veletek!
Drága Nagyapám, már nem kószálunk nagyokat,
nem nézzük kézen fogva a kirakatokat,
s kedves Nagyi, Te sem varrsz foltokat
a szétszakadt farmergatyámra…
De valami megmaradt a „mába”…
Az a szeretet,
mit Tőletek kaptam,
még mindig itt lapul „kis csomagomban”,
magammal viszem, akár hova megyek…
Soha nem fogy el, akármennyit veszek
ki belőle…
S a temetőbe
Hozzátok felesleges mennem,
minden nap itt vagytok, hisz itt éltek bennem!
9 hozzászólás
Olyan közösnek tünnek ezek a képek, csak én nem tudtam volna ilyen szépen leírni..
És igazad van, a "kis csomag"-ban minden ott lapul..
Gratulálok ismét, őszintén, szívből..
Kedves Gyömbér, nagyon szép emléket állitottál nagyszüleidnek. Valóban, akit nagyon szerettünk az mindig benünk él, gratulálok.
Igen. Bennünk, velünk vannak. Amíg mi élünk, ők is élnek! Szép a versed!
Kár lenne elismételnem a többieket. Szép…
Szép vers, szerencsés vagy, hogy részesülhettél nagyszüleid szeretetében.
Mindenkit megérint a szeretet, így az ünnepek előtt.
De a benned lakó szeretetből mi is kaptunk, és ezt a többiek nevében is köszönöm 🙂
Hanga
Kedves Gyömbér!
Annyira a "saját hangodon", ismert, jól érthető, tiszta hangodon szólsz hozzánk, hogy már meg sem lepődöm, amiért lassan enyémmé is kezd válni a leírt gondolatod. Igen, valahogy azt érzem, Te fogalmazod meg az én érzéseimet…
aLéb
Kedves Gyömbér, nagyon megható! Bizony a nagymamák és nagypapák ennyi szeretet érdemelnek, s Te ezt csodálatosan kifejezted! Szívből gratulálok!:)
Köszönöm kedves hozzászólásaitokat! 🙂