egyedül táncoltam
az idő karjában,
s nem tudtam:
rossz nekem
– üres az életem…
Szívemben köd szemelt,
de szemembe könnyeket
nem nevelt,
csak belül énekelt
csendes dalt
magányom.
Egyszercsak hirtelen
itt voltál – nincs nekem
többé már panaszom
– csak veled akarom,
életem csak veled
táncolom!
2 hozzászólás
"Páratlan páros"-od
Magával ragadott,
Ó de csodás lehet táncod!
Dóra kedves, én ennek nagyon örülök! – és igen csodás 🙂
Köszönöm szépen 🙂