Szakadt függöny lebben
a szív helyén.
Csodás a parázs.
Köztes lét a van és nincs között,
kis remény és
kis halál.
Most minden
parázs körülöttem.
Lépj bele.
Rúgd el, kapard szét.
Bokrok alá, fa tövébe,
az istenek talpa alá,
izzon fel a párás rét.
Aztán rakj hozzá papírt…
Gallyakat, száraz leveleket,
őrizd a gyermek lángot,
várd a hajnalpírt.
Ha reggelre tűzözön
fut az erdőn, öl és éleszt a láng,
ígérem, ha óvod, figyelsz rá,
én, a Láng, lelkedbe költözöm.
Hideg, téli napokon
fűtlek majd, ölellek.
Bölcsődalt, szép nyugtatót
dúdolok a csendnek.
Szakadt függöny lebben
a szív helyén,
kis fehér hajó messzering
a hit tengerén.