Zsukámnak
Kásmír szoknyád álmatlan vacogtat,
hogyan feledném perzselő, buja szád?
Lángja voltam minden végtagodnak,
torkomban érzem még kebled parazsát.
Látlak repülni nagy egek felé,
mennyei zúgók örvényében táncolsz,
blúzod veted ringó öled elé,
tested mámorától zsongva viháncolsz.
Merre lehetsz most, tüzek leánya?
Szédülten idézlek, megkondul az éj,
átfut rajtam a csönd borzongása:
matat utánunk a kotlósszárnyú szél.
Ha titkos törvények varázsa áhít,
iszonyú árnyam érted felparázslik.
4 hozzászólás
Drága Pistám!
Most biztos elátkozol, mert pofátlanul belekontárkodnék
szenvedélyes szonetted utolsó két sorába, imigyen.
" Ha titkos törvények varázsa csábít,
szunnyadó vágyam érted felparázslik."
Baráti szeretettel üdvözöl Attila
Kedves Attila!
Köszönöm a javaslatodat, gondolkozom rajta!
Barátsággal:
Fazekas Pista
Kedves István!
Számomra öröm, ha látom, hogy újabb szonettírót fedeztem föl. Szép versedet jó volt olvasni. Egy rövid idő óta én is írok szonetteket. Szonetted szerintem ötös csillagot érdemel! Szívesen látnálak az adatlapomon!
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm a velem töltött időt, természetesen viszonozni fogom, mert én is kíváncsi vagyok az alkotásaidra!
Szerettel:
István