Parfümöd illata szétárad bennem,
Édesen, kéjesen simogatja testem.
Éget a vágy, ajkam csókot kíván,
Szeress s szeretlek minden éjszakán!
Éjjel fölém hajolsz, homlokodon veríték csepp gyöngyöz,
Rám mosolyogsz, tudod, már nem kell sok a gyönyörhöz.
Veled vagyok, velem vagy, érzem szíved dobbanását,
Szeress s szeretlek sok-sok éjen át.
Megszűnik a világ, ha csókolod ajkam,
Várom, hogy édes mosolyod lássam,
Minden veled töltött percet élvezem,
Alig várom, hogy te legyél kedvesem.
4 hozzászólás
Kedves Juliette!
Gratulálok a vershez, nekem nagyon tetszik! Érződik benne a vágy, amiről írsz, egyszerűen " forr a levegő "! 😉
Üdv.: EnCi
Szia,
köszönöm szépen:)
Juliette
Kedves Juliette!
A te érzéseiddel azt hiszem Johann Wolfgang von Goethe is már szenvedett, külömben nem irta volna a következő pár sort:
"Ah, ez az üresség! ez a szörnyű üresség, amit itt érzek a lelkemben! – Sokszor gondolom: ha csak egyszer, csak egyszer szívedre szoríthatnád őt, ez az egész űr ki lenne töltve."
A reális életben azonban a kivánság nem mindig segit, ha erös akarattal eggyesül, és mi magunk is teszünk érete valamit, akkor nyert ügyünk van.
üdv Toni
Sokszor akkor sem elég, ha a mi akaratunk is megvan… Van mikor a sors közbeszól, dehát ilyen az élet, egyszer fenn egyszer lenn… Ez így tökéletes!