Mint játékos lányok előszaladnak
s vissza a mélyre a szép fodrú habok,
az egyik bont, a másik új falat rak,
mind, külön, egy régi dallamot csacsog,
hogy kinek, mi jut, egymáson bukva át
megénekeljék a nyári éjszakák
törött sorát, egy könnyed mondatot.
Előre, s vissza. Úgy szaladnak végig
a táguló időn, sötét nyomokban
hogy tisztaságuk végtelent fehérlik,
s e tisztaságban óramű-homok van,
ahogy locsog, felépül, újra mállik,
magába bont bokáig, mellig, állig,
sosemlesz-ívű dalba kárhozottan.
Szaladjatok előre, vissza, tündék,
holdhabos ruhátok, hűvös ujjatok
hogy csal, hogy oltsa mind a kínt, mi bent ég,
csöndre ringani, hogy hozzám bújjatok,
s oldódjon végre rajtam béke és
bőrömre száradt régi rettegés,
előre, vissza,
és én majd hallgatok,
végtelenbe dúdolt, szép fodrú habok.
12 hozzászólás
Oldódjon végre rajtam béke és
bőrömre száradt régi rettegés,….
Szép versedhez gratulálok.
Ágnes
Köszönöm szépen, Ági!
aLéb
Elképzeltem, ahogy állsz a parton és nosztalgiázol.
Az idő, az a fránya idő tűnik, mint a fodros habok a szerelmek.
Szép vers!
szeretettel-panka
Örömmel láttalak, Panka, köszönöm szépen.
aLéb
Tetszett a versed kedves aléb!
Mint könnyű hullám futott át rajta az érzelem mélysége.
Szeretettel gratulálok: Ica
Ica, örülök, hogy ezt érezted a vers olvasásakor, köszönöm a véleményedet.
aLéb
Kedves aLéb!
A hangulatot a csendesség és az egyedüllét társítása adta meg számomra. Csak a hullámok és semmi más. Érzelmi hullámok, amik hol előre, hol visszanézésre bíztatnak. A jövőbe és a múltba tekintés váltakozása. Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi, köszönöm szépen a gondolataidat, örömmel olvastam.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Ki nem hagynám egyetlen elmélkedésed sem, mert nem csak elmélkedsz, hanem sodorsz is. Bennem már rég etalonként jelennek meg verseid, örömmel olvasom el bármelyiket, élem is mindet a magam módján, Olyan világba hívnak, amit megírni nem, de élni is alig tudok. 🙂
Fejet hajtok megint, úszom, ha szabad.
Minden kő a helyén van, amikből felépítetted önmagad. Tiszta kövek ezek, olyanok, amik hallgatást inkább tűrnek, mint beszédet.
Nagyon tetszik a vers, örülök, hogy olvashatok műveidből, . 🙂
Köszönöm az élményt most is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Öölök a hsz-ednek, Kankalin, azt pedig külön köszönöm, hogy a sodrás felmerült benned. Örülök annak is, hogy szívesen olvasol, köszönöm.
aLéb
Nagyon mély érzések – reméelm elvitték a szép fordú habok.
Üdv.
K.
Katalin, persze, köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb