pókháton pók lovagolt.
És szőtte, csak szőtte a hálót,
mint aki lopni készül,
mindenre hálót szül,
kerítést épít maga után.
-Jobb lenne egy orángután!-
Gyorsabb volt, mint bármely szövőszék,
vagy a lassú én lennék?
(Egy biztos szinte engem is körbe fon,
Ha nem vagyok óvatos.
Egy-egy szálat az arcomra dob,
és féltem, hogy a hálón fennakadok.)
Mire a szék negyedik lábáról lemostam,
az elsőt ismét befonta a ronda nagy hasú pók.
Nem akartam bántani, pókapót,
Sem pókanyót,
De fogságba ejtettem őket
egy tejfölös dobozban, ott tovább szőttek,
míg összepakoltuk a bútorok nagyját,
s lesöpörtem az elősátor sarkát.
Míg el nem felejtem,
a helyzetem:
búcsú a Balatontól,
Egy parti pontról!
Még egy kontrol:
minden bezárva, de hátranézve, látván
egy lakókocsiablak pirít rám sandán,
visszamegyek, s amint bezárom
a kacagó pókot ott találom,
mérgemben rácsapok,
placss! A kezemen egy falat maszat.
Megmosom még a Balaton vízébe.
Ennyi pókot nem láttam tíz éve.
Belefáradtam, az utat átaludtam.
Balaton-Pécs: időben két óra,
Pókszünet.
Soha nem hittem volna ezt
mikor a lakásba lépek, mi lesz,
hát; pók nép fogadott,
lábom hálójukba botlott.
Az egyik fél lábszárig szőtte,
lábom odább lökte.
Az í-re feltette a pontot,
mikor pont ott találtam pókot,
hol még soha nem láttam.
A tűzhely rácsán csinált pókbozótot.
Így történt kedden,
el is ment minden kedvem.
Homlokomra a csodálat,
hirtelen szőtt mély ráncokat.
3 hozzászólás
Még mindig fogva tudnak tartani, az ilyen humoros versikék. Jó lett.
Kedves Marica!
Le a kalappal! Nagyon mókás, és felszabadult érzés volt a versedben elmerülni. Gyógyítják a lelkemet az ilyen könnyed versek. Azt hiszem mind-mind igazi gyöngyszemek 🙂 Köszönöm a gyógyító perceket. Gratulálok: A.
Igazán jól sikerült, gratulálok!
Üdv: Colhicum