Csoda siklik smaragd “ hegyen”
szellőt borzol látványt legel
púderrel szórt égbolt síkján
Nap megremeg vándorútján
türkíz csobban tükre az ég
realista szemlélet él
olajzöld a mélye éjjel
mosolyomat fújja széjjel
bármennyire kedves bájos
viharban mutat más táncot
ráncot vet a hullám tenger
inkább hagyjuk mert még elver
idill van most csöndes béke
beleülök közepébe
partközeli vitorlás vár
tudom te is erre vágynál.