Csobogó patakban fürdőzik a Nap,
megcsodálja az apró kavicsokat.
Csőrét vízbe dugva, majd hátra hatva,
kortyolgat belőle apró madárka.
Híd alól hallik béka brekegése,
fűzfáról hulló levél zizzenése.
Döngicsélő darázs víz felett repdes.
nem tudni mit keres, talán csak éhes.
Milyen jó a csendes természet hangja,
mely a zaklatott lelket megnyugtatja.
Lopva ereszti le függönyét az est,
sápadt Hold és csillagsereg ébredez.
3 hozzászólás
Kedves Rita!
“Milyen jó a csendes természet hangja,
mely a zaklatott lelket megnyugtatja”
Neked is sikerült verseddel a zaklatottságot
enyhíteni!
Köszönet érte!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Kedves Sailor!
Köszönöm az olvasást és a kedves szavaid. Igen, a természet olyan csodás tud lenni, hogy érdemes elmerülni benne, kiszakadni a taposó malomból, a világ zajától eltávolodva.
Szeretettel: Rita
Szép, nekem tetszett.