Pattog a tűz
vaskályha világít,
Mama és unoka
tollfosztástól ásít.
Sütőtök, birsalma,
száll felém illata,
ezernyi pihécske
orrom csiklandozza.
Puha fehér dunna
duzzad nemsokára,
ropogósan zizzen
hideget kizárva.
Papa a melegben
merengve pöfékel,
bányában megfáradt
érdes kezével.
Istenem be jó volt
emlékkép előttem,
gondtalan gyermekkor
néha visszaröppen.
Pattog a tűz
By Angie
8 hozzászólás
egy-egy szép vers olvasásáig a "gyermekkor visszaröppen"
Szeretettel
mesako
A régi szegény világban sokkal boldogabbak voltak az emberek.
Gyermekként én így éltem meg.
Köszönöm figyelmedet.
Szeretettel: Angie
Szép gyermekkori kép és nyugodt harmonikus hangulatra emlékezel. Kicsit irigykedve olvastam. De érdemes volt.
szeretettel-panka
A Nagymamám és a Nagypapám szeretete végtelen volt 🙂
/azért nem volt felhőtlen gyermekkor, Rájuk viszont szívesen emlékezem/
Köszönettel: Angie
Kicsit veled röppentem a múltba. Jó volt olvasni melegséget, szeretetet árasztó versedet.Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Köszönöm, néha szívesen röppenek én is a múltba.
Angie
Kedves Angie!
Mert akkor temérdek gond volt,
de jött rá mindig remény,
és ha a nagymama korholt,
szava nem volt oly kemény.
Bő köténye eltakarta
a szorongó énemet.
Szeretete elhalmozta,
nyiladozó szívemet.
Piroslik a kályha vasa,
szórja már a melegét.
Féltve vigyáz rám nagyapa,
ma is áldom a nevét.
Szép vers. Nekem is eszembe juttatta a nagyszüleimet.
Egy pici képzavart látok, a papa nem a kezével pöfékel, bár ez a vers nosztalgiát árasztó hangulatából semmit sem vesz le.
Jó volt olvasni.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali !
Igen kicsit félreérthető, ahogy fogta az érdes munkás kezével a cigarettát, amiben még füstszűrő sem volt, ez a kép villant be. Nagyon sokat voltam a nagyszüleimnél, szinte ott nőttem fel. A szeretetük örökké velem marad.
Köszönöm hogy itt jártál, gyönyörű a versed 🙂
Szeretettel: Angie