Pénteki gyász volt, s a nap rőtre váltott
szenvedő Megváltót ég-trónra vévén,
mikor rám lestél s fegyvertelen lévén,
szemed szépsége vasbilincsbe rántott.
Tudtam, ünnepnek oltalma nem vár ott,
mégis kimentem, kínt kockára tévén,
gyanútlan sétálva, Arcodra nézvén
keresztről fájdalom rögtön rám szállott.
Rátalált Ámor gyászomban, váratlan
nyílt szemem tükrén át szívem mélyére,
s gyötrelem fakadt könnyekként árakban:
nem volt tisztesség nagybetűs cégére
sebezni engem védtelen, ártatlan,
s téged páncél védett, Lány, kit láthattam.
Eredetileg így:
Era il giorno ch’al sol si scoloraro
per la pietà del suo factore i rai,
quando i’ fui preso, et non me ne guardai,
ché i be’ vostr’occhi, donna, mi legaro.
Tempo non mi parea da far riparo
contra colpi d’Amor: però m’andai
secur, senza sospetto; onde i miei guai
nel commune dolor s’incominciaro.
Trovommi Amor del tutto disarmato
et aperta la via per gli occhi al core,
che di lagrime son fatti uscio et varco:
però, al mio parer, non li fu honore
ferir me de saetta in quello stato,
a voi armata non mostrar pur l’arco.
Canzoniere / Sonetto III.
1366-1374
2 hozzászólás
Kedves Bálint!
Gratulálok, mivel olyan jól bírod a nyelvet, hogy Petrarcát ilyen jól tudod magyarra fordítani. Ugyanis nagyon szeretem a szonetteket. S a fordított versed is nagyon jól megállja a helyét.
Üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Jól esnek szavaid! Úgy gondolom, nagy kár volna ezeket a gyönyörű dalocskákat múzeumba tenni, hisz örök érvényű érzéseket és gondolatokat rejtenek.