2025. január 5., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmúlás

    Perceim

    KláraBy 26 hozzászólás1069 megtekintés

    Múló idő a nap s a hold alatt,
    emlékszem, hányszor megraboltalak;
    mégsem lett több órám vagy több percem…
    Eltűnt sok év, mint a gyufa sercen,

    meggyullad s kialszik, hogyha elég.
    Nem kérem sem harmadát, sem felét
    vissza mégse. Nem kell a régi nap,
    amire rákerült a múlt-iszap…

    Nem kell fáradt várakozás átka,
    nem kell a majd, ha, nem kell a hátha…
    Nem kell rongyos öltözet, álruha,
    s hogy önmagam bocsássam áruba…

    Egyszer majd sok lesz a ma még alig,
    és elnémulnak mindazok, akik
    oly bölcsek voltak, amíg tehették
    és megtanulnák ők is a leckét…

    Ma vagyok, s holnap nem marad nyomom.
    Lépdelek talán színaranyporon.
    Csak annyi, ahogy a gyufa sercen,
    mégsem múlt hiába annyi percem…

    Share.

    26 hozzászólás

    2. Klára on

      Kedves Laca!

      Köszönöm, hogy örülsz nekem. 🙂 Az a baj, hogy mostanában ritkán tudok időt szakítani a napvilágra. Köszönöm azt is, hogy a versem elnyerte a tetszésedet és a gratulációt a 3. kötethez. 🙂

      Szeretettel: Klári

    3. T. Pandur Judit on

      Kedves Klára!

      Nem nagyon szoktam versekhez kommenteket írni, mert amit valaha rég tudtam /?/ a verstanról, már elbúcsúzott tőlem. 🙂 Így ilyen jellegű kritikát ne is várj tőlem.
      A versed mondanivalójával ép a minap szembesültem. Mentem az utcán, a napsütésben, és egyszer csak /nem tudom miért/ arra gondoltam, hogyha most eltűnnék, senki nem gondolna arra, hogy itt valaki volt, valaki innen hiányzik. Üres lenne az utca ezen a helyen, és ennyi…
      Talán igazad van, talán nem múlt hiába annyi perc az életünkből, talán néha jókor, jó helyen voltunk, jót tudtunk tenni másokkal, adni tudtunk valamit amire a másiknak szüksége volt.
      Kitűnő szép vers, nagyon elgondolkodtató.

      Judit

    6. aLéb on

      Szia Klári!
      Nagyon tetszett a vers, remekbe szabott páros rímekkel viszel benne úgy képről képre, hogy a vers könnyedsége mellett megmaradnak a téma súlyai, a viszonyrendszerekben megfogalmazott múlt, jelen, jövő történetté kerekedik. A keret képe nagyon jól fog, rögzíti bennem a pillanat mindent egybefoglaló erejét. Nem csak mondanivalójában, de technikájában is remek vers, mint ahogy azt minden versednél tapasztalhatom. Emiatt külön örülök a köteteidnek, és őszintén gratulálok a harmadikhoz :-).
      aLéb

      • Klára on

        Szia aLéb!

        Nagyon köszönöm mindazt, amit a versről írtál, nemkülönben a gratulációdat a 3. kötetemhez. 🙂 Mindig örömmel tölt el, ha véleményezed egy-egy alkotásomat, mert nem csak a verseidből, de ezekből is tanulni lehet.

        Üdv: Klári

    10. Finta Kata on

      Kedves Klára!
      Mondhatom, ritkaság ilyen gyönyörű verset írni az elmúlásról.
      Formája, rímjei mind nagyon tetszenek.
      Jó érzés annak, tehát Neked, amennyiben "mégsem múlt hiába annyi perc"
      Gondolkodásra is méltó versedet szeretettel olvastam és gratulálok hozzá,
      írjál sok ilyen szép verset!
      Szeretettel: Kata

    11. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Klári! 🙂

      Van abban valami csodálatos, ahogy az életszemléleteddel jó irányba tudsz terelni embereket.
      Gondolkodásmódod tanulandó, én szívesen merítek belőle nálad.
      Jelenléted a költészetben is példamutató, igényes verseiddel kiemelkedsz az átlagból.
      Igyekeztem elvonatkoztatni a kategóriádtól, de az biztos, hogy egész más megvilágításba helyezted az elmúlást.
      A záró sorod nagyon igaz, mert ha csak azt említem, hogy nekem mennyit adtál eddigi verseiddel, már akkor is bólogatok, ha pedig a többit is hozzáteszem, egészen jó eredményt mutat. 🙂
      Köszönöm az újabb nagyszerű gondolatokat, a megnyugtató sorokat, azaz ezt a verset is. 🙂

      Szeretettel: Kankalin

      • Klára on

        Kedves Kankalin!

        Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd verset fogok írni. Bevallom, hogy nem voltam versolvasó, versszerető ember nagyon sokáig. Aztán úgy alakult, hogy a gondolatok verssé formálódtak bennem, magam sem értem, hogyan. Azóta a verseimen keresztül próbálom hívni az embereket, hogy válasszák az életet.

        Az elmúlás számomra egy újnak a kezdete. Mint ahogy valaki leveti a régi, szakadt ruháját, aztán kap egy újat, amin nincs semmi szennyfolt. Mert a halál nem a vég, hanem átmenet egy másik dimenzióba, csak éppen nem mindegy, hogy az odafönn vagy odalent van… Ahogyan az Úr mondta (most nem szó szerint idézem): Az életet és a halált, az áldást és az átkot adom elődbe. Válaszd azért az életet, hogy élj mind te, mind a te magod.

        Nagyon szépen köszönöm értő, kedves szavaidat – mind ezt a verset illetően, mind valamennyi versem tekintetében.

        Szeretettel: Klári

    12. dodesz on

      Kedves Klára!

      Ez a vers olyan döbbenetesen jó, hogy nem tudtam nem belépni, hogy dicsérhessem!
      Örülök neki, hogy vagy ma, s szerintem nyomot is hagysz az utókornak!
      Remek rímeket használsz, magával visz a ritmusa is!

      Szeretettel: dodesz

    Leave A Reply