a bölcs mindig a szőnyeglyukra ül
te se mutasd hogy milyen legbelül
a folytonosság kelt csodálatot
ami titok az maradjon titok
ha rózsát akarsz tiszteld tövisét
fényes hegyes csodáld és dícsérd
s ha ujjadból egy vércsepp bújt elő
e kis rubinkő mily előkelő
szűk házban se búsulj estelente
és ne töprengj a gazdagabbakon
nagyobb tetőre több hó hull telente
és olvadáskor több lé önt nyakon
ha víz lepett el úgyse számít
hogy egy öllel avagy százzal
süllyedsz a sorsod legaljáig
és megbékélsz a fulladással
ha vallomásodat nem kísérte siker
ne hidd hogy ugyanott ismét dalolni kell
kár újabb ihletért üldözni a múzsát
aki árpát vetett nem arathat búzát
a küzdelemben részt vettél
de sértetlen maradtál
egy jókor lelt kő többet ér
száz rosszkor jött aranynál
4 hozzászólás
Szia!
Ez aranyos lett, örülök, hogy olvashattam!
Ági
Kedves Zoltán!
Nagyon tetszik! Igazán egyedi !Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Nem, nem aranyos, hanem mély, igaz, és tömören szókimondó, azon kívül, hogy ironikus és mosolyt fakaszt. Gratulálok, nagyon jó!
Szia Zoltán! 🙂
Komoly dolgokról írsz, nagyon nehéz a megértésük. Ehhez a vershez többször visszatértem már, hiszen örök tanulságokat hordoz.
Nagyon tetszett régebben is, most is. Meríteni lehet belőle, méghozzá jó nagy merőkanállal. 🙂
Szeretettel: Kankalin