Nem mindenki tudja, milyen
Beton házak közt ébredni
Füstös utcákat járni,
S hajléktalanokat a
Kirakatok alatt találni,
Látni poros arcú gyermeket
Lyukas labdával játszani,
Hallani egy öreg urat, ki
Eres tenyerébe pénzét kéri,
Vagy talponálló mellett
Alkohol mámorba szagolni,
Majd szakadó falak közt
Zsebesek elől tovafutni.
Nem mindenki tudja,
Gyakorta elfeledem én is,
De bent a belvárosban,
Pestnek határában
Szívem fájdítja ez a kép,
Mit kitörölni nem lehet.
1 hozzászólás
Kedves Hayal!
Én csak átutazóban jártam Pesten régen. Szemléletes vers és részletes. Nem mindenki tudja… Igaz. Csak lesz jobb is a helyzet.
Ági