Pipára gyújtott jó Sándor,
téblábolt, mint fáradt vándor.
Hová is vitte a lába?
Konyhából ment a szobába.
Júlia odabent várta,
látta, hogy ég a pipája.
Csípte a szemét a füstje,
pedig még gőzölgött üstje!
Sándorom, hagyd te a füstöt,
gyere csak, nézd meg az üstöt!
Anyádnak tyúkját megfőztem,
siettem, ahogy csak győztem!
Kutyádat, a Morzsát hozzad,
örülni fog majd a csontnak.
Zoltánka egy combját kapja,
másikat egye meg apja!
Maradj a körünkben Sándor,
végy példát most Pistukádtól!
Vágyain úgy lesz ő úrrá,
hogy néha pipára gyújt rá.
Ne menj a csatába kedves,
inged ott véredtől nedves!
Itt hagynál minket örökre?
Eltűnsz mint Petőfi a ködbe'…
6 hozzászólás
:)))))))
Jópofiiiiii…
Tényleg jópofa…
Tetszik, ahogy belegyúrtad Petőfi verseit… vagy inkább Petőfi-versekből gyúrtad a magadét, amiből aztán valóban eltűnt…
Tetszett!
Üdv. Ida
Ezek a Sándorok 🙂 csak ne a ködbe, mna van a névnapjuk!
szeretettel-panka
Majdnem azt mondtam, h jó, h szellemes! csak az a vége ne lett volna. Eltűnt, mint szürke szamár a ködben – ez ugrik be. S ez ugyebár….????
Panka kedves hidd el, hangosan nevettem,remek humorodon.
De jó, hogy elolvastam!!! ( szép estém lett. )
Szeretettel nagy gratula!: Ica
Na most még egyszer elolvasom!
Bocsánat! Kedves Albert!
Nem tudom miért tulajdonítottam a versed Pankának. Talán, mert jól éreztem magam, ha nem olvasom el még egyszer, nem derül ki.
Bocsáss meg: Ica