Romantikus szavak, nem szavak, jelek, istenek
énekében
Hozzád szorított arcom
Könnyeiben csobogva hallom
Folyó ízeid ilyekor lelassultan
Megszépül, majdnem megáll
Az el nem múlt idő, oly tág
Hogy meg számolhatom
Eltelt éveid összes perceit
Le sem állnak velem
Olyan szépek tehetségedet
Őrző szavaid, ma szabadultan
Friss utakat vágnak
A meg sem változott
Táj, végtelen szomorúan
Vad pusztaságában
Ma sem engednek
Szóhoz jutni fejem felett
Összegyűlt nyugtalan éveid
Ha leemelném egyszerre összes
Perceid, egy szusszanással,
Minden kifogyna tüdőmből
A levegő, oly nehezek
Hogy féltenélek, félnék,
Újból kiontanád véred, s csak
Csak tovább zokognék úgy, mint
Most mikor szóhoz se jutok
S csak zokogok
Zokogva sírok.