Van, amikor börtön az ágy. Nem engedi testemet, itt tart még
Üresen áll régi helyed. Hol a csókod, hol van a gyöngédség?
Ölelem a párnád csak az illatért, amit itt hagytál
De ütött az órád! Az új életemben a múlt nem fáj
már nem fáj…
Petrarca, felejtsd el a Laurád,
Mert tudod, a múlt zavarja az aurád
Legyen a holnapi dalod egy másik Valakié
Százszor szebb szonetteket írhatsz
Lesz még nő, akiért te sírhatsz
Lakatold ki a szívedet, és emeld magad elé
Az utcán ott a jövő, a négy fal közt csak a bánat nő
Kelj föl az ágyból! Laura már messzi vidéken jár
Elég a magányból, lakatold ki a szívedet, és úgy várj
és úgy várj…
Petrarca, felejtsd el a Laurád,
Mert tudod, a múlt zavarja az aurád
Legyen a holnapi dalod egy másik Valakié
Százszor szebb szonetteket írhatsz
Lesz még nő, akiért te sírhatsz
Lakatold ki a szívedet, és emeld magad elé
3 hozzászólás
az első versszak első-és a harmadik versszak első sorának ritmusa nagyon tetszett, megfogott, olyan régen hallott
engedelmeddel elloptam 🙂
üdv: Cal
Nyugodt szerrel! Ha segít a jobb megértésben, itt meghallgathatod a teljes dalszöveget, zenei kísérettel együtt. Rock'n'Roll!!!
http://www.youtube.com/watch?v=MYstRwo8zWk&feature=youtu.be
Kedves Bálint!
Ez még versnek is jó. Dallamos. Talán úgy jobban hangzana egy más valakié.
Jó vers. Gördülékeny. Kedvelem ahogyan írsz.
Ági