Kroa bolygó holdja zöld,
nincs ott hegy, de van sok völgy.
Rózsaszín az atmoszféra,
letűnt korok hagyatéka.
Kis lényei alul élnek,
nap fényétől nagyon félnek.
Ha feljön a pici hold,
akkor vernek jó sok port.
Egész este dalolásznak,
ugrándoznak és táncolnak.
Mikor fénybe borul minden,
odakinn már senki sincsen.
6 hozzászólás
Nagyon édes kis versike 🙂 tetszett!
Kedves Doreen,
🙂 Örülök neki, ha tényleg tetszett. Felkeltem reggel, és csak úgy kijött ^.^
Ha már egy mosolyt kicsalt az enyémen kívül, már megérte. 😉
Kíváncsivá tettél ezzel a hegyek nélküli völgyes holddal! 🙂
Gondoltam írok egy scifi verset valamiről, ami nem hasonlít semmire nagyon 😀
Kedves Peter!
És talán ez a jó benne, hogy nem hasonlít semmire nagyon.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz,
Köszönöm, és örülök, hogy tetszik. Igazából igyekszem sokszor "újat" csikarni magamból a tudásom határait feszegetve. Ezt a blogom is nagyban tükrözi ^.^
Szeretem, ha valami nem egyszerű és hétköznapi.
Üdvözlettel: Péter