Szürkülő alkony,
sötétlő varázs…
Kályhában izzó
vöröslő parázs.
Pihenést nem ad,
tűzforró az ágy…
Testednek feszül,
égető a vágy.
Szemed homályán
átragyog a lét…
Ajkad remegve
sóhajtja, hogy: még!
Tisztuló tudat,
illanó percek…
Vibráló jelen
zuhanva dermed.
16 hozzászólás
Az ilyen pillanatokért érdemes élni
versed remekül adja vissza
gratulálok
Kedves András!
Valóban így van.
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Valóban elég egyetlen pillanat…
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Nagyon köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Egy pillanatra megálltam itt, és megérte.
Szép napot kívánok:Marietta
Kedves Marietta!
És én ennek nagyon örülök!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Sikerült a legszebb pillanatból valamit megragadnod.
Gratulálok, szép ez a versed!
Alberth
Kedves Alberth!
Ez egy olyan pillanat, amit érdemes volt…
Nagyon köszönöm, Judit
Hu! Nagyon tetszik, remek!:ruca
Kedves Ruca!
És én csak köszönni tudom…
Üdv, Judit
Ez igen, Juditka! Nagyon sikerült…
Kedves Irénke!
Nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
A szép pillanatok visszahozhatatlanok, vagy talán mégis.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Boldog vagyok, hogy itt jártál!
Szeretettel, Judit
Csodás vágy! Égetően izzó! Tetszett!
Barátsággal Panka!
Köszönöm Panka!
Akkor már megérte!
Szeretettel, Judit