Fák, virágok, és a lélegző hajnalok
Ölelő estek várnak, ha te is akarod
A törékeny múltból a megszépült jövőbe
Az öröm és boldogság hálóját szövőbe
Ünnepi érzés a jelenben élő létben
Hogy Veled együtt a káprázat fényébe léptem
És az elfeledett álmok kezdésre várnak
Szemed szivárvány színében rám találnak
A szerelmi vágyak ünnepi érzése
Csak szerető szívem szelíd lépése
Az érzelmek útvesztője előtt térdepel
Belső énem mutass utat, hogy ki érdekel
Egy félmosoly, ami máris más, mint a többi
Lelkes lét-lelkem mélyéről elő fog jönni
Szeress ebben a stresszel fertőzött világban
Csak megkaptam, amit vártam, amit kívántam
2 hozzászólás
Az első két versszak nagyon összhangban van egymással, nem törik meg a menet, és jól van megfogalmazva, visznek a szavak.
Nekem a harmadik vsz. utolsó sora az ami mintha kilógna, számomra nem nyer igazán értelmet. A másik pedig pedig a stressz szó. lehet hogy csak az én gondolatmenetemet zavarja meg, de mint egy szikla a vízben, valahogy kiáll, nem simul bele.
Ezen a két dolgon kívül tényleg tetszik a vers, egyéni hangulata van.
szia
sanna
Kedves sanna!
A harmadikkal igazad van, nekem se stimmel, de nem akartam változtatni. Ezek után valószínű, hogy fogok. A stresszel ellentétet gondoltam, de lehet, hogy ez így nagyon vad lett. Köszi és üdv.