Nagy levegőt veszek,
S közben beleolvadok az aszfaltba.
Emberek jönnek, mennek…
Nem áll meg senki.
Nem lát meg senki.
Jó itt nekem!
A végtelen túl veszélyes…
Leszek inkább egy rövid útszakasz…
Elágazás …
Amin az emberek töprengenek kicsit,
döntenek majd tovább állnak…
Te épp azon gondolkodsz van e lejjebb,
s közben teszel pár lépést felettem…
Elágazás
Szerző: Marcsy
5 hozzászólás
Kedves Marcsy!
Mekkora szomorúság, mély fájdalom van versedben… Benned… Nagyon sajnálom. Remélem, egyszer Kisüt a napod…
Csodaszép az írásod!
Szeretettel: gleam
Kedves Gleam !
Köszönöm!
Igazából nem teljesen rólam szól ez most! Azt hiszem az én napom pont hogy most tetőzik ? !
… Persze , nem lehet úgy verset írni, hogy ne szóljon rólunk is… Ám ez most más !
Nem tudom teljesen kifejezni, de talán így is megértesz!
Köszönöm, hogy itt jártál !
Szeretettel
Marcsy
Igen, értelek. És örülök!
Azt nem is írtam, hogy a vége nagyon jó! Még ma reggel is itt van bennem…
Köszönöm!
Szeretettel: gleam
Szia Marcsy!
Elöször is nagyon megleptél,kellemesen,hogy tettél fel!
Remek sorok!
Igen a végtelen túl veszélyes,de mindannyiunk annak
a szélén´ toporgunk´,próbálunk megkapaszkodni a múlóba,mert azt
ismerjük,minden bizonytalanságával együtt!
´ELÁGAZÁS´,igen!
A fejetlenségben utat keresés.
Azn utolsó két sor különös!
Csoda jó!
Ui.többször elolvastam az új bemutatkozásodat´,nem tudok
eltelni vele!Remek hasonlat!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Nem valószínű, hogy ez túl sokszor elő fog fordulni.
Köszönöm, hogy itt jártál ? !
Szeretettel
Marcsy