Fényképért esd a szem, motoz a kéz
Albumot lapoz, emlékezni kész
Ordít a csend, tőrt merít a szívbe
Ősz hajú asszony halni szeretne
Lám, üres ágy, könny áztatta párna
Magárahagyatott, özvegy, árva
Elemésztette szépségét a gyász
Vén, roskadozik, mint ahogy a ház
Legurult a Nap, csillagszekéren
Érkezezik a Hold, fénylik szerényen
Az özvegy ablakán bemosolygott
Ezüstös fényével reményt hozott
Varázslatot, könnyű álmot ígért
Az album, az asszony nyugodni tért
2 hozzászólás
Kedves Gabriella!
Remek vers!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Tetszéssel olvastam életszerű verssoraid.
Szeretettel: Rita 🙂