Éhesen lobogó szélzsák;
láthatatlan, röpke szemektől feszülő,
soha mégis meg nem telő
űrbél.
Benne pillanat-planktonok
gyűlnek, nyüzsögnek –
valami épül.
Ez a mi létünk,
mit annyira féltünk, óvunk.
Róla szól minden dal,
míg egy dal sem mirólunk.
S mintha nem volna tán vége, alja,
a mohó űrbél csak falja,
falja a pillanatokat, éhesen…
így törekszik öröklét felé.
Esztelen.
A kis planktonok bezzeg tudják:
Az öröklét elillan, csak egy pillanat,
s csakis a pillanat, mi örökké megmarad.
Pillanatok
By black eagle
12 hozzászólás
Szépen összekapcsoltad magát a tárgyat és a megfoghatatlant.
A lényeg érthetően a vers cím frankó.
Szia, Andi!
Örülök annak, amit írsz. Szeretem világosan láttatni a mondandómat, nem akarok talány lenni. Köszönöm szavaidat!
Üdv: Laca 🙂
Zseniális!
Micsoda dupla hasonlat! Mesteri!
Szélzsák, űrbél, és mindkettő tökéletesen kifejezi az egyébként nehezen leírhatót.
Ez a magyar nyelv szépsége, a képisége, képszerűsége. Elvont gondolatokat is így tud kifejezni, láttattni. Különös, hogy természettudományi kifejezésekkel operálsz, de újító, merész, akár J.A,, vagy Juhász Ferenc.
gartum: Grey
Üdvözletem, Grey!
A természettudományok mindig is foglalkoztattak, és szerintem éppúgy részévé váltak már mindennapjaink kifejező eszköztárának, mint korábban a "computer, manager és hasonló szószörnyek. De a természettudomány éppoly kifejező, és sokkalta szebb is.
Üdv: Laca 🙂
Hú, micsoda remek hasonlatok! 🙂 Remek vers, gratulálok! 🙂 Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm! 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Remek gondolatok, tetszetős formában megírva. Van benne valami sodró luktetetés, talán a rím élés miatt érzem így. Örömmel olvastam. 😊
Üdvözletem, Barna!
Bármi legyen is az oka, én örülök, hogy így érzed.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Sas! Az öröklét pillanatokból áll, állítod ebben a fura, de ülő szóképekkel tűzdelt versedben: Igazad van, én is gy érzem! A kis planktonok tudják, ahogy írod. s ezek okos, bölcs planktonok! Üdvözlettel: én
Üdvözletem, Bödön!
Hát, igen, fura. Vagy inkább szokatlan tőlem. De ez a legújabb versciklus ilyetén gyümölcsöket terem. Kavicsok, pillanat-planktonok, stb. Bárki (és nem bármi), akitől tanulhatunk.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Pillanat a lét is..de miért. Főleg a jó pillanatok, francos planktonok…
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Amikor írtam, arra (is) gondoltam, az utolsó pillanat végül mindent magába zár, ami azt az egyetlen pillanatot megelőzte. Az egész létünk elfér egy pillanatban.
Szeretettel: Laca 🙂