Pirkadat

Rejtelmekben úszik minden éj,
sötét paplanján ritka a vendég,
láthatatlan bilincse fogva tart,
hiányod sűrűn húsomba mar.

Illatos testem vágy dalt dúdol,
idegeim hárfán feszülő húrok,
szemed börtönében él lelkem,
felidézem hangod, testem remeg.

Bennem él érintésed s méz-illatod,
sejtjeim univerzumában bolyong,
s reszkető csillaggá válok az égbolton,
könny fakad, hagyom, párnámra hulljon.