Itt vannak a május-éjjelek,
ifjúság ködébe révedek.
Lelkem szárnyal, mint egy kék madár,
mögöttem a tavasz, s jő a nyár.
Piros pünkösd, rózsát érlelő,
közelséged vonzó térerő.
Nékem adod szíved? – Kérdezem,
érted ezer sebből vérezem.
Hadd legyek a pünkösdi király,
a szívedben, barna kisleány.
Lehozom a legszebb csillagot,
május éjen, ami fenn ragyog!
Minden évben engem válassz meg,
így én mindig királyod leszek.
Úrnőm te vagy, illatos virág,
mind miénk a május éjszakák.
1 hozzászólás
Kedves Albert!
Milyen szép verset írtál erről a szép ünnepről. Szép az ünnep, de az akkori tavaszi nap is, a gyönyörű virágokkal… és ezt megkérdezted?:
"Nékem adod szíved? – Kérdezem,
érted ezer sebből vérezem."
Nekem pedig a kedves nóta jutott eszembe róla: Piros Pünkösd napján imádkoztam érted, piros Pünkösd napján jártam visszatérted… – szeretem ezt a nótát, sokszor eléneklem.
Szeretettel olvastam szép virágos májusi versedet: Kata