Volt egyszer, hogyne lett volna,
Egy asszony s annak egy fia,
Kit Pityi Palkónak hívtak,
Együtt egy kis házban laktak.
Kesergett a szegény anya,
Nem hallgatott rá a fia,
Áldott nap csak tekergett,
Pedig nem volt már gyerek!
– Pityi Palkó, édes fiam,
Nem illik ez hozzád,
Mit az ember reád elkölt,
Nem olcsó mulatság!
Mi lesz veled, ha meghalok,
Rád többet nem vigyázhatok!?
Hiába volt minden sirám,
Pityi Palkó ment az útján,
Fütyült, dalolt, csavargott,
A jövővel nem gondolt.
Mondogatták az emberek,
„ Búra fordul még a kedved!”
Amit jósoltak vaktába’
Meg is történt nemsokára!
A szomszédasszony azt üzente,
Ha a városba bemenne,
És lányának vinne tejet,
Ő három garassal fizet!
Pityi Palkó megigérte,
A tejes korsót el is vette,
Elindult a városba,
Fütyörészve, dalolva.
Egyszer aztán jókedvében
A korsót fejére tette.
Tervezgette mentébe’
Hogy pénzét mire költse?
A vásárban tyúkot veszek,
Kiscsibéket nevelgetek,
Majd azokat eladom,
Lesz az árából juhom!
Juhom ell majd bárányokat,
Kapok értük bocikákat.
A borjak tehenek lesznek,
Eladom, és lovat veszek!
Lovam hátára pattanok,
Szép feleséget választok,
Feleséggel pénzt is kapok,
Tyuhaj, hogy meggazdagodok!
Lesz a házamban hat gyerek,
Rájuk majd gondot viselek.
Dédelgetem és nyomok
A fejükre barackot!
Így ni! S ahogy kimondta,
Lehajolva mutatta,
És a korsó,supp a porba,
Összetörött darabokra,
Mint a Pityi Palkó terve,
S vele együtt a jókedve.
1 hozzászólás
Nagyon aranyos kis gyermekvers. Gratulálok: Colhicum