Az Ég oly kedveset tett velem,
a szomszédom pöfeteg uraság lett.
Elnézem, amint kurta lábán, sután döccen,
gömbölyded pocakja ide-oda billen.
Látványom szívét igen csak irritálja,
mert bizony, nem vagyok édes komája.
Köszönésem, úgy elfordított fejjel fogadja,
még kiskutyám nyomát is megdorgálja.
Szóba elegyednék vele olykor néha,
de makacssága soha nem marad léha.
Emberi értelmét rég a borba fojtja,
arcán emlékként virít annak pírja.
Ikerháznak nyakamon van az átka,
pöfeteg uraságnak nem akad párja.
Édes Istenem, ha kicsit még szeretnél,
szomszédom, pocakján tovagördíthetnéd!
2 hozzászólás
Hm kedves Tünde!
Ha én a szomszédokról mesélni tudnék? hajjaj volt belőlük bőven 🙂 volt alkesz, volt zenész, most meg egy …! persze nem foglalkozok velük, csak hát ők próbálnak velem 🙂
Jó kis vers, köszi, hogy felraktad :-))) jó volt 🙂
szeretettel-panka
Köszönöm szavaid drága Panka!
Nem egy híres írás, de mosolyogni jó…
Ölellek: Tünde