1.
Hazám!
Sorsom sorsoddal összeforrva,
mint a gyermek, ki anyját karolja
várva egy bíztató szóra,
mosolyra,
mintha a lelked a lelkem volna.
Úgy ölellek én is téged,
mint korhadó fát az eleven féreg,
bár már a törzsben alig van élet,
benne mégis otthont remélhet,
s remélek én is benned.
Kölyköd vagyok.
Szelíden vad, és vidáman komoly,
mindig rossz, és mégis mindig jó,
egyszerre makacs és engedelmes,
gyűlöletes
és szeretnivaló,
és álmodozó, mint fák alatt az avar,
szelíd ás szomorú,
de a legbüszkébb Magyar!
2.
Nem a szavak fájnak,
s nem is a csend kerget az őrületbe.
A te méla csonkaságod
borzaszt el csupán,
s az érte érzett idegen közöny
kiégett nemzettársaim
ábrázatán.
3.
Hazám!
Bűntudat ez vagy maró keserűség?
Népedből lassan, lassan kiég
minden őszinteség,
s amerre járok e megcsonkított honban
kevés a virág, de sokkal több a gyom
a remény kertjeiben.
Az ördög mindig más maszkjába búvik.
Játszik velünk és hízeleg.
Belül ugyan még tisztán ver a szívünk,
de bőrünkbe égetve ott van már a heg.
Úgy martak belénk, mint kutya a húsba,
ha éhesen az ólból elővánszorog.
Toporzékolunk anyánk mögé bújva,
míg ledönt, betemet, elpusztít a jog,
mit életnek hívunk.
(2005)
9 hozzászólás
Nagyon tetszik. De tudod, hogy minden versedet szeretem, s csak ismétlem magam folyton: megrázó.
Gratulálok! Kifogástalan alkotás. Valós és szép. Igazi “kortárs”.
Nagyon szépen köszönöm a véleményeiteket.
Hazafiasságod megnyerő. Elementális erővel sugallod a magyaság jogát. Jogát az élethez, s magyarnak lenni. Gratulálok! Éva
Kedves Tamás!
Felvidéki magyarként mondom, hogy szívemből szóltál! Ha eddig nem értettem volna a nekem szánt üzeneteid, ezt olvasván biztosan megérteném:)
Gratulálok hozzá, még mindig tökéletes!
Jodie
Kortárs, de mégis jó benne a konzervatívsága. és a lázadása egyszerre. Sok Adyt olvastál? Jaj, annyira szép, nehéz erre szavakat találni. Minden szó pontosan a helyén van, és valóban nem lehet hibát találni…Publikáltál már valahol?
Megértintett köszönöm!
ez tényleg nagyon szép! nem jelent meg valahol?
Magyar vagyok, s bár népemmel elbántak a századok,
itt élek, és soha el nem szaladok!
"Nem csak a rossz szavak fájnak, hanem a ki nem mondott jók is." – Tamás, örülök, hogy személyesen is megismerhettelek. Tiszta emberekként rossz, hazug szavak nem voltak köztünk. Ki nem mondott jók… biztattalak, de nem "sztároltalak". Tudtam, nem bízod el magad, távol áll tőled, mégis így tettem. Hozzám legközelebb ez a versed áll, így ennél mondom: egy-egy Reményik, vagy Wass vershez hasonlóan néhány versednél ugyanúgy együttesen tölt el a büszkeség és fájdalom ugyanolyan elemi erejű szívszorítással. Egyszerre vagyok boldog s mégis szomorú.
Utolsó útadon sokan elkísértünk… Elhangzott az Eredj, ha tudsz…
Üzenetem itt küldöm neked: Eredj, ha tudsz, …, mi tudjuk, itthon maradsz. S ott leszel, ha szól az utolsó szittyakürt…
Nyugodj békében, Tamás.