Néhányszor láng kelt ki a hamu alól,
hol évezrede parázslik a zsarátnok,
új életet keltő tűz mégsem lett belőle,
eloltja mindig egy örökölt ősi átok.
Röghöz kötik népemet újra és újra,
nem virágoztatja fel az áldott áldozat,
nem voltak válaszok, csak hazugságok,
oly sokszor temettük már a vágyakat.
Súlyos terhek rakódnak vállunkra,
megölt hőseinket cseréljük ismét,
nem tudjuk, hogy lelünk-e szebb jövőt.
A múltba révedve reméljük álmunk,
talán holnap pólyára cserélhetünk sok
hős halottunk testét takaró szemfedőt.