Pór vagyok és homou,
görbe hátú, homorú,
tetvek horgadt grádicsa,
az vagyok én, az, isa…
Földemnek csak ugar lettem,
beborult az ég felettem.
Ezer kínban feszült lélek,
Hazám, bárhogy szeretnélek,
földönfutó senki vagyok,
örökömül nincset hagyok.
Magyar szívem jól áttörték
magyarkodó polgártörpék,
kik köröttem kóricálnak,
kergetik a pórcicákat,
orrlyukukban fehér pór van
feleim a magyar pórban,
tisztaságuk múltam mocska,
késük fényes svájci bicska,
tört testemnek – szárnyalásul –
fehér lóból pár falás hull,
vagy annak egy obszcén része.
Sorsom, mondd, a magyar vész-e?
Pór vagyok. Ti szálljatok csak,
én itt lent az állatoknak
enni adok, lelket festek.
Ha itt vagyok, ott kerestek,
ezerféle utcák sarkán
lopakszom el, hív a Balkán,
új erőket szülni megyek
erdők, völgyek, szűk ligetek.*
Pórból lettem, leszek pórrá,
szemetekre álmot szór rá
önhittségtek, ne lássátok
hogy gyűlik az átok. Rátok…
Pór vagyok, s ez önítélet,
beteljesül, amíg élek,
emberszívem örök fattyú,
libazsírom marhafaggyú,
vesszek, így szól az ítélet.
Szeretném, ha szeretnétek?
Pór vagyok es homou,
görbe hátú, szomorú,
szürkén szállok eléd, lassan,
hogy lábnyomod megmutassam.
( a felismerhető idézett szavak, gondolatok nem a véletlen művei: Halotti beszéd és könyörgés, * népdal, Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének)
*népdal, Felsőireg, Bartók Béla
12 hozzászólás
Csak így tovább kedves Aléb! Mutass utat! Egy költőnek ez is dolga! Az igazi költőt ez emeli magasabbra! Csak egyenes háttal! Előre!
szeretettel-panka
Kétszer is elküldted, Panka, nem hagyhatom válasz nélkül :-). Néha nem tudom magamban tartani…
aLéb
Csak így tovább kedves Aléb! Mutass utat! Egy költőnek ez is dolga! Az igazi költőt ez emeli magasabbra! Csak egyenes háttal! Előre!
szeretettel-panka
Köszönöm, Panka.
aLéb
Szia aLéb!
Alig merek most szólni, vigyázzba vágom magam, mert jól odamondogattál, méghozzá hatalmas, ősi indulattal.
Levegőt se merek venni, tátom a szám, mérlegelek…
Szerintem jobban járnék mérleg nélkül, de ha már van súly, akkor muszáj foglalkozni a serpenyővel is. Beletettem mindenem, amim van. Naná, hogy nem arra dőlt a mérleg.
Azt hiszem, hogy éppen ilyen dilemmák miatt született e vers. Talán lesz még ilyen, mert kell.
Szeretettel: Kankalin
Elmérlegelgetünk, az évek meg csak telnek, Kankalin. Van hogy ki kell mondani, attól a dilemmák megmaradnak, de hátha valaki mond valami okosat, ha mindenki elmondja, akinek vannak szavai :-).
aLéb
Kedves aLéb!
´Földemnek csak ugor lettem,
beborult az ég felettem´
Ebben a két sorban minden benne…minden!
Elismeréssel gratulálok:sailor
Köszönöm, sailor.
aLéb
Szia!
Szépen összeszedett a versed. Sajnos volt/van mit…
Sok minden átjön a sorokból. Egyetlen dolog semmiképpen sem, a beletörődés… és ez viszi tovább a világot, (legalábbis jó lenne, ha így lenne) egy igazságosabb irányba.
Üdv: Gyömbér
Gyömbér, örömmel láttalak, köszönöm hogy itt jártál, és örülök, hogy ezt olvastad ki a versemből.
aLéb
szia aLéb !
A világról alkotott képed nagyon aktuális, örülök, hogy nagyon komoly remekül felépített
versedre rátaláltam.
szeretettel: Zsu
Köszönöm szépen, Zsu.
aLéb