Lihegve ugrállak körbe, amikor nem etetsz és
Ha legugolsz, lopva arcon nyallak – boldogan…
És nevetsz; nevettél.
Szeretem, mikor megmosol, simogatsz,
Szaladunk a parkban, majd egy fa tövében megállunk
Pihenni (!)
Én nem tudok olvasni. Gondolom, ez a sorsom;
Én csak ugatok utánad, nyüszítek (a Holdra), amíg
Át nem szalad egy éjszakát…
Én bokán haraplak, ha kell! Nyomot akarok
Hagyni rajtad!
Egy év múlva lehet, hogy már nem is leszek és
Csak a villanypóznára száradt emlék marad…
Pórázon
By AmigoH
2 hozzászólás
Dráőga, kedves – tehetséges – kutya ! Lehet, hogy nem tudsz olvasni, de az írást abba ne hagyd ! Nagy gyönyörüségemet leltem ebben a vesben. Remélem a gazdád is !
szeretettel fefo
Miért érzem úgy, hogy csak kevesen vagyunk az ilyen érzésekhez? Miért érzem úgy, hogy ma, amikor az emberek nem olvasnak verseket, akkor épp egy versben találja meg, amit ő is érez? Sok sikert!