Pórázon

Lihegve ugrállak körbe, amikor nem etetsz és
Ha legugolsz, lopva arcon nyallak – boldogan…
És nevetsz; nevettél.
Szeretem, mikor megmosol, simogatsz,
Szaladunk a parkban, majd egy fa tövében megállunk
Pihenni (!)
Én nem tudok olvasni. Gondolom, ez a sorsom;
Én csak ugatok utánad, nyüszítek (a Holdra), amíg
Át nem szalad egy éjszakát…
Én bokán haraplak, ha kell! Nyomot akarok
Hagyni rajtad!
Egy év múlva lehet, hogy már nem is leszek és
Csak a villanypóznára száradt emlék marad…