Olykor viharvert, sárgult lapokon,
holt könyvek szaggatott kötésén,
mely kísértetjárta, poros padláson,
hever, felcsillan szép idézés,
arannyal, ezüsttel szedett betűk.
S néha díszteremben hivalkodó,
kacskaringós metszésű szedést
kinyitva ezer üresen kongó,
szótól recseg csupán az egész;
hiába gyémántos fedelű.
Porlepte kincs
By Henkee
9 hozzászólás
Tetszik a kifejezésmód…
Van, ami valóban többet ér még porosodva is, mint a csillogás.
Szeretettel: Éva
Köszönöm:)
Értem amiről írsz.
De a címmel nem vagyok kibékülve.
Az "epigramma" más kategória sztem.
Igen,gondoltam már rá,hogy más címet adjak neki,csak még nem tudom,hogy mit.
Köszönöm a véleményed!:)
Amikor találsz valami különlegeset..csak úgy..
Sokkal nagyobb értéke van, mint ahogy írod a csillogásba burkolt "semminek…
Csudi jó!!!!
Ott van ez is…Henkee-s…))
Már nem gratulálok, mert ezt veheted állandónak..:))
Kedves Henkee, nagyon tetszik nekem is versed! Ha már címen gondolkodol, én azt adnám neki: "Porlepte kincs…"
Gratulálok:)
Kedves dinipapa túlzol…:)
Sleepwell! Nagyon tetszik az ötleted, akkor ez lesz mától a címe:)
Köszönöm, hogy olvastatok:)
nagyon magával ragadó a dallama, a szavak csak úgy peregnek egymás után.
Nola
Köszönöm Nola:)