Gombszemekben tompult homály ül,
mint hűvös, őszi ködkabát nyárutón,
s bomlott elmén fürdőző bánat alél,
tajtékzó sorspatak habjaiba veszve.
Végtelen időbe zuhanva nyüszít a lét,
semmibe kergetve rezge-őzike lelkét,
s mára szende, rózsafelhős emlék,
ami otthon, s szívét ölelő melegség.
Zűrzavarba omló napok küszöbén,
korccsá lett mivoltán holt idő köszön,
száműzött kutya mivolta, sápadt árnyalak.
Ős bizalmát befalta már tépázott élete,
kinyújtott tenyerem láttán elillan az úton,
s csak porzó lábnyoma marad a sarkon túl.
10 hozzászólás
A sors halált osztogat az életnek, " s csak porzó lábnyom marad".
Elgondolkodtató.
Szeretettel
Emese
Elgondolkodtató vers.
"Végtelen időbe zuhanva nyüszít a lét" hányszor megéljük ezt!
Már a cím is felkeltette a figyelmemet. Keserves az élet, jól szemlélteted, és mi , akik egy porszemecskék vagyunk , elfúj a szél s talán egy lábnyom ami marad!
Szeretettel ölellek:Marietta
Köszönöm, hogy olvastatok kedves Emese, Eszter és Marietta!
Lehet, hogy nem voltam egyértelmű, de egy kóbor kutyusról próbáltam írni…
Szeretettel láttalak Titeket!
Tünde : )
De itt volt, alkotott és élt.
Egy volt a hatmilliárd közül,
két kudarc között csak remélt,
s glóriát rakott a Nap körül.
Kedves Tünde!
Megint elvarázsoltál. Gratulálok!
Szeretettel:
Millali
Köszönöm kedves Millali a kis kutyus nevében is… : )
Szeretettel láttalak: Tünde
Drága Tünde!
Azért a végén kicsit jól esett, hogy egy kutyáról van szó, ámbár hány és hány kutyaélet van. Ám a vers így is remek!
szeretettel-panka
Köszönöm drága Pankám!
Amúgy jót mulattam, hogy mennyi képen lehet értelmezni egy-egy mondandót! : )
Szeretettel ölellek: Tünde
Tünde!
Még mindig meg tudsz lepni gondolataiddal…
Gratula
Antalpista
Drága Pista!
Hát megvallom örülök a meglepetésnek…
Nincs nagyobb ellenségem, mint a sablonosság!
Szeretettel láttalak: Tünde