POSTAGALAMBOK

Mig az évek hűtlenül
elszöktek mögöttem,
szivem ducában öt kis
galambot dédelgettem.
Most üzenni szeretnék,
s nékik már nem tudok szavakba'
rákötöm szívemet öt kis madaramra

Kicsi Bob-nak

Mikor még olyan apró a gyermek,
hogy se nem boldog,se nem boldogtalan
tudják a már ésszel élők,
hogy nehéz sorsa van…
Járni tanul, s elindul
e nem maga kívánta útvesztőben
tenyerére kitett szívvel, ortopédcipőben…

Apámnak

Az élet gyönyörű ritmusával
vedd még magadhoz a levegőt!
Én énekelek – világgá zavarni
utcánk végéről a temetőt…

Oszinak

Bizony, kedves, ahol én néztem az eget,
ott nem is volt csillag – tudom,
de született öncsaló vagyok,
s azt az Istenverte hiányzó csillagot
akár minden este az égre hazudom…

A Hollónak

Eljött hát, az esős évszak
mely lemossa arcunkról a nyarat!
Öltöznöm kell most csontig télbe,
s hinni, hogy szívem tavaszig megmarad.

Téged lányhajak lobogó vitorlái hoztak,
s most el is visznek – tán tükrösebb vizekre.
hát hidd,hogy csak hajóid ringása változott,
nincsen semmi veszve…

ÖregJoe-nak

Országos reszketők vagyunk,
ordas-fogú magány a fagyunk,
s e lélekre éhes csikasz ellen
hiába öltözünk melegebben.

Kedves, neked a lelked fázik,
s a lélekre lajbit ölteni nem lehet…
Takargatlak hát meleg perceimbe,
ez a legtöbb
amit egy másik fázó megtehet.